1.fejezet - Meglepetés

Itt az 1. fejezet! Reméljük tetszik! :)

Puszi Gini és Évii

 

(Elena szemszöge)

Már 2 hónapja, hogy minden nyugiban van. Damon még midig Katherine-t akarja visszahozni az „élők közé”.

A barátaim is nagyon jól megvannak. Bonnie a boszorkányoskodásban már nagyon magas szinten van.

Én meg itt fekszem Stefan ágyában és nézem, ahogy alszik. Ő is sokkal nyugodtabb és kipihentebb amióta minden a helyére került. Az elmélkedésemből az zökkentett ki, hogy rohannom kellett a mosdóba, mert hányingerem támadt. Ezek a rosszul létek már gyakorlatilag minden naposak. Úgy kb 2 napja kezdődött.

- Elena, kicsim-hallottam meg Stefan ijedt hangját.

-Stefan, nyugalom nincs semmi baj- nyugtattam amikor elvégeztem dolgomat.

-Ne mond már, minden egyes nap ez van-morogta darabosan. - Most már elkellene menned az orvoshoz. –mondta most már szelíden és féltőn.

-Szeretlek. – dörmögte a fülembe és megölelt.

-Én is szeretlek, és igazad van, ma el fogok menni az orvoshoz. - jelentettem ki.

-Akarod, hogy veled menjekí, - kérdezte.

-Nem, nem kell. – mondtam és egy csókot adtam a szájára, amit persze ő egyből viszonzott.

*

Egy óra múlva már az orvosi rendelőben ültem.

-Miss Gilbert! – szólított fel az asszisztensnő.

Elmondtam minden rosszul létemet töviről-hegyire. Ezek után a Dr. úr vért vett és megultrahangozta a hasamat. Ezt nem értem, ha nem tudnám, hogy nem lehet gyermekem, mert Stefan vámpír akkor azt hinném, hogy terhes vagyok.

-Hát, Miss Gilbert ön kisbabát vár. – mi? De hogy? Ez nem lehet.

-Mi?

-Igen, jól hallotta, ön gyermeket vár, és az 1. hónap 3. hetében van.

Egész úton a kocsiban azon gondolkodtam mit fog szólni Stefan. Mert egy biztos, hogy én örülök és meg fogom szülni ezt a csöppséget. Akaratlanul is a hasamra simítottam a kezem.

Ahogy becsuktam a kocsiajtót, Stefan egyből ott termett előttem.

-Már azt hittem valami aj van, későn érkeztél meg. – aggodalmaskodott és védően átölelt.

-Túl sokan voltak az orvosnál. – mondtam, na és most következik a neheze.

-Na és kiderült, hogy miért vannak rosszul léteid. – kérdezte, közben simogatta az arcom.

-I-igen és… öhm… várandós vagyok. – mondtam ki dadogva.

Stefan keze abba hagyta arcom cirógatását.

-Mi?  Ez nem lehet. – mondta és elkezdett fel alá járkálni, és nagyon gondterhelt lett az arca. Akkor a jelek szerint nem örül neki. Erre a gondolatra felrohantam a szobámba és elkezdtem sírni.

-Elena mi a baj? Légy szíves engedj be! – mondta dörömbölve az ajtót.

-Nem, te nem akarod a gyerekünket! – ordítottam.

-Elena… – jött a hang az ablak felől. Ja, hát igen az ablakot nem zártam be. – Ez nem igaz, hogy nem akarom, csak félek. – mondta kétségbeesetten és leült az ágyra. – Félek, hogy valami bajod esik.

-De nem lesz semmi bajom. – mentem hozzá közelebb és leültem mellé. – Szeretlek – mondtam és megöleltem. – Ő a szerelmünk gyümölcse. – megfogtam a kezét és ráhelyeztem a hasamra.

-Igazad van. – cirógatta meg a hasamat és megcsókolt.

-Most menjünk le valami finomat enni, mert farkas éhesek vagyunk. – simítottam végig a pocakomon.

-Rendben van. – mondta mosolyogva és átölelte derekam.

Miközben leértünk, megérkezett Damon és Katherine. Mi? Katherine?